A 2010-es önkormányzati választásokat követően megalakultak a képviselőtestületek és helyben létrejöttek a képviselőtestületek munkáját támogató régi-új bizottsági struktúrák is. Ellenzéki párt delegáltjaként, külső bizottsági tagként fogok részt venni az egyik budapesti kerület humán bizottságának munkájában. Nem annyira lényeges, hogy melyik kerületben is vagyunk, vagy hogy melyik párt delegáltjaként dolgozom, aki nagyon kíváncsi erre, úgyis rájön hamar. (Egyébként hamarosan beindítunk egy interaktív portált, ennek lesz célja biztosítani a választott képviselők és a delegáltak munkájának átláthatóságát, lehetőséget adni a választóknak a naprakész informálódásra és véleményük becsatornázására - én is ott fogok tudósítani az aprómunkáról.) Ezzel a bloggal azonban más a célom. Nem az ülések hiteles tudósítására törekszem, nem az ügyek naprakész, pontos követéséről lesz itt szó; a blogot sokkal inkább (állametnográfiai) terepnaplónak szánom, ahova lejegyzem az - olykor szubjektív - megfigyeléseimet, ahol eltöprengve egy-egy jelentősnek tűnő epizódon beszámolok arról, hogy a bizottsági munkán keresztül mit értettem meg az önkormányzatok világából: hogy milyen belső viszonyok, normák alakítják a képviselőtestület működését, hogyan dolgozik az apparátus, és persze hogy mindez hogyan csapódik le a kerület lakóin. Olykor anekdotikus stílusban, néha talán cinikusan, máskor nyers terepnapló formájában - majd kialakul. A küszöbről figyelek, de bele is beszélek: szavazati és hozzászólási joggal ülök majd a bizottságban, ahol elsősorban szakértőként számítanak rám, és talán a többiekhez képest kevésbé tekintenek rám politikai alkupartnerként.
