Mit kíván a magyar gyermek?

Hoffmann Rózsa nyilvánosságra hozta a Nemzeti köznevelésről szóló törvény koncepcióját. Meglehetősen karakteres retorikai gépezetet beizzítva a szöveg egyértelművé teszi, hogy célja az előző törvényben lefektetett alapelvekkel való szakítás. Elég csak az államtitkár kedvenc idézetére utalni: "A köznevelés nem szolgáltatás, hanem közszolgálat". Első blikkre a szóelőfordulásokat alapul véve a szöveg (ami innen letölthető) így néz ki:

A "helybéliség"-retorikáról

Az előző posztomban említettem, hogy a bizottsági üléseken (is) gyakran felbukkanó érvelési fordulat a "kerületi érdek" vagy "helybéliség" toposza. Nemcsak az iskolai felvétel esetében számít a kerületi lakhely (értsd nyomásgyakorlás föntről az iskolák felé, hogy elsősorban kerületieket vegyenek fel), hanem előkerült az elmúlt hónapokban a Máltaiak által fenntartott hajléktalanszálló működési beszámolójának tárgyalásakor, és a felsőoktatási ösztöndíjak vagy a civil pályázatok elosztásakor is.

In medias res: a legutóbbi ülésről

Sajnos az eredeti terveimmel ellentétben az utóbbi hónapok során nem tudtam frissíteni a blogot és közvetíteni a bizottsági ülések tapasztalatait. A folytatás legegyszerűbb és leghatékonyabb módjának most az tűnik, hogyha egyszerűen bekapcsolom az olvasót az éppen folyó eseményekbe, és esetenként a felmerülő témához kapcsolva foglalom majd össze a korábbi eseményeket, értelmezéseimet.