A "helybéliség"-retorikáról

Az előző posztomban említettem, hogy a bizottsági üléseken (is) gyakran felbukkanó érvelési fordulat a "kerületi érdek" vagy "helybéliség" toposza. Nemcsak az iskolai felvétel esetében számít a kerületi lakhely (értsd nyomásgyakorlás föntről az iskolák felé, hogy elsősorban kerületieket vegyenek fel), hanem előkerült az elmúlt hónapokban a Máltaiak által fenntartott hajléktalanszálló működési beszámolójának tárgyalásakor, és a felsőoktatási ösztöndíjak vagy a civil pályázatok elosztásakor is.

Azokban az esetekben, amikor költségvetési csökkentésre/pályázatok szelektálására van szükség, a "kerületi lakosok" apolitikus szűrőjéhez nyúlunk elsőként, hisz közmegegyezés van abban, hogy a képviselők feladata a kerületi forrásokból kerületiek részére nyújtani a szolgáltatásokat (ez nem új dolog, az előző polgármester retorikájának is kulcseleme volt). Így merülhet fel a kérdés egy bizottsági ülésen, hogy az önkormányzat által ingyenesen biztosított méhnyakrák elleni oltást vajon csak a kerületben bejelentett lakícmű 13-14 éves lányok kapják-e majd és nem minden kerületi iskolás, és hogy hogyan is lehetne kizárni az efféle visszaéléseket. Ugyanakkor ez a hozzáállás közömbösíti, evidenssé teszi, hogy a szélre szorult csoportok olyan könnyen kimaradnak az önkormányzatok hatáskörébe sorolt ellátásokból, abban a kerületi képviselők nem éreznek illetékességet (és ha a törvény másként rendelkezik, nagy hangon értetlenkednek): noha a törvény önkormányzati hatáskörbe helyezi, nincsen helyi rendelet a külföldi (nem EUs) állampolgárok betegellátási díjának mérsékléséről, és így terelik el a Máltaiak beszámolójának megbeszélését a hajléktalanok ellátásáról afelé, hogy hogyan lehetne a lakossági panaszok nyomán az utcafronton láthatatlanná tenni a hajléktalanmelegedőt.  

Mindez azért is érdekes, mert sokkal inkább egy nagyvárosi, fiktív, konstruált közösségről van szó, mintsem helyi hagyományokba ágyazott lokális identitásközösségről. A kerületiség jelentését a kerületi identitáspolitikai retorika révén, valamint szimbolikus intézményeken keresztül elsősorban a helyi politikusok alkotják meg például a kerületi újság felületén. A kerületiség akkor nyer jelentést az itt lakók számára, amikor az iratokat kell intézni, amikor a kerületi köztisztasági kisautó a kerülethatárokon csak az egyik sávban takarít, és legfőképp akkor, amikor az utca másik oldalán található iskolába nem veszik át az iskolás gyereket, még akkor se, ha éppen lenne szabad hely az osztályban.

Más kerületekben mit láttok, hogyan nyer értelmet a kerületi identitás vagy bármilyen lokális kötődés a nagyvárosban?