Törésvonalak a kormánypárton belül: a köznevelési törvény bizottsági vitája - 3. befejező rész

A keresztény-szociális családapa

Révész Máriusz szintén aktív a bizottsági vitákon, hozzászólásaiban rendszerint kőbányai tapasztalatokat idéz fel, illetve saját gyerekeinek példáját hozza. Köztudott, hogy Böjte atya gyerekvédelmi tevékenysége nagy hatást gyakorol az elképzeléseire. Révészt most leginkább az önkormányzatok visszaszerződésének kérdése foglalkoztatja, különösen annak költségvetési garanciái, emellett továbbra is biztosítaná az önkormányzatok számára a szakmai ellenőrzés és támogatás feladatkörét. Ugyanakkor a szegényebb fenntartók esetében fokozott állami felelősségvállalást és ellenőrzést sürget, az államra testálná a problémásabb iskolák kezelését (ahogy ez várhatóan meg is fog történni).

Törésvonalak a kormánypárton belül: a köznevelési törvény bizottsági vitája - 2. rész

A progresszív konzervatív polgármester

A médiában elsősorban a Hoffmann-Pokorni csörték kaptak nyilvánosságot. Noha valóban Pokorni Zoltán fejti ki a törvénytervezet legátfogóbb kritikáját, néhány alapvető kérdést érintő módosító indítványt többen jegyeznek a kormánypártból, Pokorni mellett Sági István, Pichler Imre László, Pánczél Károly és Révész Máriusz.

Törésvonalak a kormánypárton belül: a köznevelési törvény bizottsági vitája[1] 1. rész

Ezt a cikket még december végén írtam, végül nem közölték - legyen azért itt olvasható, hátha van még némi aktualitása.

***

A köznevelési koncepció színlelt konzultációjának lezárását követően tavaly október végétől, a törvénytervezet parlamenti beterjesztésével kerültek felszínre a kormánypárton belüli (oktatásügyi) nézetkülönbségek. A parlament Oktatási és Tudományos Bizottságának ülésein, majd a parlamenti vitában felbomlott a kormánypárti egységfront, néhány kormánypárti képviselő nyilvánosság elé tárta az ellenvéleményét, és a módosító indítványok kapcsán leadott szavazataik is markáns nézetkülönbségeket tükröznek. A kormánypárti képviselők az államtitkársággal a háttéregyeztetéseken sem jutottak megegyezésre. Noha a lényeges döntéseket mostanában a kormánypárti frakcióegyeztetésen hozzák, a nyilvánosság előtt tett kijelentésekből és a benyújtott módosító indítványokból felfejthető, hogy hol húzódnak a főbb törésvonalak, milyen alkalmi csoportok szövődtek az államtitkárság javaslata ellenében, milyen hiedelmek, víziók és érdekek ütköznek az új oktatási törvény kapcsán. Egyúttal azt is látni lehet, hogy hogyan képzeli el a „jó iskolát” a dráma szereplői, azok, akinek ma tényleges beleszólási lehetősége van a magyar iskola radikális átalakításába. Milyen feltételezések orientálják őket abban, hogy mit kínáljon a magyar iskola a középosztálynak vagy épp a cigányoknak?